A pszichodráma olyan csoportpszichoterápiás eljárás, amely a belső lelki tartalmak, élmények, konfliktusok megjelenítésére törekszik. A pszichodráma módszerét Jacob Levy Moreno bécsi orvos dolgozta ki.
A cselekvésre összpontosítva, valós történéseket feltárva dramatizál. Alapeszköz a “színpad”, ahol a résztvevők dolgozhatnak saját kérdéseiken a csoportvezető irányításával. A lényeg a konkrét élmény lejátszása, ez lehet egy megélt helyzet, egy kérdés, egy dilemma, bármi ami a csoporttagról szól.
A pszichodráma módszer segítségével a bennünk lévő gátak és félelmek felderítése, oldása és saját élményen alapuló viselkedés-repertoár bővítés, képességfejlesztés lehetséges. A csoportmunkában az önismeret és az emberi kapcsolatok működésének jobb megismerése hozzájárulhat ahhoz, hogy érdeklődéssel és bizalommal forduljunk egymás felé.
A pszichodráma egyik kulcsfogalma a realitástöbblet. Ez a fogalom, olyan pszichikus tartalmakat foglal magában mint a vágyak, a fantázia, imagináció, hallucináció, álom, melyek mind megjeleníthetők a pszichodráma színpadán. A misztikus, meseszerű, fantasztikus képi anyag, a realitás kitágításának eszközei. A téri, idői síkok egybefolynak, minden ami a fantáziában él, szcenikusan bemutatható. A realitástöbblet hatása óriási, meg lehet szabadulni régi bűntől, bűntudattól, meg lehet békülni a már meghalt szülővel, korrigálható a patológiás belső tárgykapcsolat ( a bennünk élő szülői, szeretett személy leképződött formája, amely viselkedésünk automatikus biztonságát adja), újra strukturálható a belső világ.
