A KIP imaginatív pszichoterápiás eljárás, melyet az 50–es években Hanscarl Leuner fejlesztett ki. A módszer három tényezőn nyugszik, ezek: a kísért imagináció, a szimbólummal és szimbólumon történő munka, illetve a mélylélektani elméleti megalapozottság.
A képélmény során az imaginációk viszonylag szabadon keletkeznek, saját törvényeiknek engedelmeskednek. A KIP–ben az imaginációt és az imaginációban folyó pszichoterápiás munkát szisztematikusan és célzottan alkalmazzuk. Az imaginált képekben megjelennek az érzelmek, a konfliktusok, a fontos belső tárgyak és kapcsolati minták, s a velük folytatott munka magával hozza a személyiség változását.
John Grinder és Richard Bandler a hetvenes évek elején tanulmányozni kezdték, hogy mitől hatékony az emberi kommunikáció? E kérdésre keresve a választ alkották meg az NLP módszerét.
Az NLP rendszerének Milton H. Erikson, Fritz Perls és Virginia Satir munkássága jelenti a gyökereit, de a behaviorizmus, a pszichoanalízis, az ego-state terápia és a tranzakció-analízis is hatott az alkotókra.
A hatékony kommunikáció összegyűjtött elemei segítségével egy gyakorlatban remekül használható módszert alkottak.
Lényeges a módszerben, hogy jövőorientált, pozitív megközelítést kínál, vagyis a fókuszban az áll, hogy a kliens pontosan mit és hogyan szeretne megváltoztatni. Az NLP szemléletében is nagyon fontos a másik ember személyének, világnézetének, hiedelmeinek az elfogadása.